.
2012
HUMANITÁRIUS PROGRAMOK A HARMADIK VILÁGBAN
.
Kozma Imre atya a 2012-ben nyitott első kenyai szanitációs központ környékén élő gyermekekkel
.
.
A 2010-es évek elején vette kezdetét a Máltai Szeretetszolgálat nemzetközi programjainak szakmai minősítése, a nemzetközi partneri hálózat kiszélesítése is. A folyamat, amely a szakterület professzionalizálódását mutatta, 2017-2018 körül teljesedett ki.
Az első új terület Kenya volt. A magyar segélyszervezet 2010 óta vesz részt Kelet-Afrika városi nyomornegyedeinek vízügyi és higiénés fejlesztésében. A Szeretetszolgálat úttörő munkájának eredményeképpen négy nagyvárosban működtetnek programokat helyi civil szervezetek, szakemberek, köztük egyetemi tanárok és szociális munkások bevonásával. A segélymunka során bővítik az infrastrukturális kapacitásokat, fejlesztik a higiénés készségeket, formálják, alakítják az egyéni és intézményi szemléletet.
A Szeretetszolgálat Kenyában két város nyomornegyedében is jelen van: az egyik a Nairobiban található Kibera, a másik pedig az ország legjelentősebb kikötővárosában, Mombasában lévő Bangladesh. Az életkörülmények a különböző telepeken igen hasonlók: öt-hat tagú nagycsaládok néhány négyzetméteres alapterületű, gyenge, agyaggal tapasztott kunyhókban élnek, a minden komfortot nélkülöző, egyszobás házak szinte egymásra épülve kanyarognak végeláthatatlanul. A telepeken működő humanitárius segélyszervezetek által végzett felmérések alapján minden második öt éven aluli gyermek légúti megbetegedésben, asztmában vagy tuberkulózisban szenved.
A telepeken nincs vezetékes ivóvíz. A lakókban piacot látó illegális csoportok kartellekbe szerveződve lopják el a városi vízművek rendszeréből, és magasan a piaci ár felett értékesítik a helyiek körében. A házilag gyártott, lyukas, töredezett vezetékeken, csöveken továbbított víz a bungalók közé érve már erősen fertőzött.
.
.
Solymári Dániel, a Szeretetszolgálat nemzetközi kapcsolatokért felelős vezetője kézmosásra tanítja az új létesítménybe érkező gyermekeket
.
.
A kenyai telepeken alkalmazott magyar megoldások alapvető célja az, hogy állandóan elérhető, legális, olcsó és egészséges ivóvizet, továbbá mosakodási lehetőséget biztosítsanak az ott élőknek. A Szeretetszolgálat negyven–nyolcvan négyzetméteres szanitációs központokat hozott létre mindkét említett telepen. A központok legálisan kapcsolódnak a városi vízművek hálózatára. A központokat üzemeltető telepi közösség hetente tölti fel a tetőn lévő tízezer literes tartályokat az állami vízművektől vásárolt vízből, amelyből aztán jelképes áron vásárolhatnak a lakók. Az összegyűlt pénzt a kioszkok, e „vízügyi-higiénés” központok fenntartására fordítják, és ez egyben az üzemeltetők fizetése is.
A környék fő találkozási pontjait is jelentő kőépületek komplex higiénés bázisok férfi- és női zuhanyzókkal, vécékkel. Közösségi helyiségeikben tisztálkodási alapismereteket oktatnak. Az épületeken kívül, szemétégető kazánnal melegítik a vizet. A szennyvizet saját csatornákon keresztül vezetik el, ami a környezeti terheltség mérséklésének fontos eleme.
A magyar segélyszervezet hasonló elvek alapján indított fejlesztési programokat Ugandában és Tanzániában is.